Kopott a Szív a bánattól, Megfakult lobogó lángja… Ragyogott vörös fénnyel, Míg vele ízott Szerelme, Úgy akár egy fáklya… Ma oly fekete, mint az éjjel, Csak beteg kékje dereng, Hisz tönkre tette a Kín… Mert Szerelme meghalt, Örökre elveszett…