A távoli kedveshez
EZ NEM MEGY! hiába egy
óra két óra sok óra hegy-
s én csorgok a homokos tóra fel-
(s) ejtésed nehéz, verejtékes,
munkám hiába, nem megy,
bevillansz, beugrasz és
illansz A- storia: nagy vész,
mindenhol, de idestova két év,
trikó, pulóver, minden Te+én
benn, ott- ott bomlott, s elmész…
Elme, ép ész, merész, most
kis kosárba szublimálódott
kapcsolatunk, adatott, hatott
a pancserek klubja, ellopott
napok, kapok sok lapot,
írni, olvasni (nem) tudok,
(nem) hexametert sorvasztott
oda a radiátorra torka,
torra hívtál, ócskára, szólva
semmit, semmit nem mondva…
Érzéseid irántam…
Nevetnünk kellene a semmi
ágán pihenve, mert le nem esik
vágott hajad, hív a kéttenyér- íz
egy szervezett ebből… Csíz!
Jó, fejezzem be. Értem.
Értettem (Érted tettem!), manócska tettem. de…
felesleges epizód ejtésed,
Téged vasvillával sem,
ha veszekednek sem…
SEMMIVEL!
2007. január, Parma
2 hozzászólás
Nagyon fura módon összeboronált versedet nem egészen értem. Nem tudom, hogy a "távoli kedves" mit szólna hozzá, ha elküldenéd neki.
Üdvözlettel: Kata
Kedves Kata!
Tulajdonképpen nem fontos,mit szólna hozzá…
köszönöm,hogy írtál!
üdv,gabi