A Te jóságod miatt

Csendet szülnek bennem az éjek,
látomásnyi időt,
mikor elkezdenek élni
az ábrándok útjai
oly messze Tehozzád!
Oly messze vagy,
de mégis oly közel,
mert bennem élsz
szótalanul,
mikor szívem rejtekén figyellek.
Figyelem érzetem rezdüléseit,
követve azt,
mit láttatni kívánsz
a csendeknek messze útjain,
mikor fellobognak bennem
irányai a hitnek Tefeléd,
újra Tefeléd.
Ki követem Fiad léptei nyomát
érezvén, amit üzensz általa,
amit mindenkor
valóságként élek meg Teérted,
Te drága Jehova Isten,
aki vagy
a mindenkori élet állandó ragyogása
útjaid gyönyörűségén.
Tudd!
Nekem Te vagy
minden örökség egyetlen reménye,
ki belakod szívem rejtekét,
vágyaim minden élő valóságát,
mert Érted
ezernyi remény éled bennem újra.
Ezernyi tett elevenül meg,
mi általad éled újra bennem,
ki láttatod velem a láthatatlant,
birodalmad szívbéli értékét,
azon javakat,
amiért emberré lettem
és lehettem kezednek műveként.
Minden értékem Te vagy,
mert Téged ismertelek meg
életem reményeként,
ki vagy a létezés egymagad,
ki láttatod velem az éjeken
utad lényegét,
szegélyeit a mindeneknek.
Benned
a mindenség eggyé lényegül,
ami életnek neveztetik általad,
mi, akik élünk e földi világon,
általad élünk.
Ki betöltöd lényegét az eljövendőknek,
ki vagy reményül azoknak,
kik ismernek Téged,
kik követik Fiad, a Krisztust
léptei nyomán.
Általa elevenül meg előttünk
a Te létezésed,
a Te kedves valód,
ki oly sokat tűrtél az emberért,
tűrtél,
mert oly nagyon szeretsz,
mit felülmúlni
soha senkinek sem lehet.
Te vagy
minden élőnek Istene,
Te vagy a valóság egymagad,
mert mi él,
ami van,
általad létezik,
a Te jóságod miatt.
S mi oly kicsinyek vagyunk,
de oly nagyon boldogok,
mert élhetünk jóságod javaiból.
Minden út,
mit bejártam e földön,
elevenül bennem,
elevenülnek az évek,
ki ma már látom,
mily nagyon szerettél,
ki elvezettél
ezen gyermeki utakon feléd,
érzetemnek minden szép reményén.
Ma már tudom,
létezésem egybeforr Veled,
mióta élek és élhetek,
s mily boldog vagyok,
mert nekem is élnem adatott.
Köszönöm Neked az éveket,
mi hálaként bennem megfogan,
ami Teérted volt és van,
aki vagy nekem a szavak értelmén rejlő
minden valóság,
minden érted született remény
bensőmben mindenkor Teérted él.
Teérted, ki elhívtál élni,
elhívtál látni és érezni fenséges valód,
ki vagy a boldog Isten,
ki vagy a létezés minden lényege,
mert jóságod betölti a földet és az eget.
S a távolok is Teérted léteznek,
melyek meredélyül futnak a végtelenbe,
hol felzengenek
a messze utak ábrándok szülte létezései.
S mi, a Te emberi világod
csupán egy pont vagyunk,
pont ott,
ahova helyezted a földet,
hol élnünk adtál, a milliárdoknak
a Te felfoghatatlan jóságod miatt.