A te világod a napsugaras tenger
Amelynek szelid hullámain
Megtörnek szívem viharai
A naplemente csillan égőn
Én magamhoz szorítlak féltőn
Nem eresztnek többé karjaim
Nincs menekvés, a szorításom örök
Aranyba zárt csókjaid megörzöm
A megnyugodt hullámok mögött
Lemondok mindenről érted
Kioltom léha büszkeségem
Legyenek boldogak napjaid
1 hozzászólás
Kedves Munkácsy!
Igazi szerelmes gondolatok versben. Nekem tetszett.
Ági