Az élet elején csak az anyáig jutott el
Majd kutattam az ismeretlenben
Fürkésztem mi jön, vágytam az újra
Nem figyeltem másra csak saját magamra
De egyre nagyobb lett a tér és mások is belefértek
S kitágult udvara szememnek, szívemnek
Amikor elegem lett a sok vendégből
A családi tűz fénye lobbant a szememből
És apró lélek szentjánosbogár fénye tart azóta is bűvöletben
De eljön a perc majd mikor fordul az irány
S hátra tekintek arra ami volt, a jóra és ami fájt
Számolom apró köveimet és felmérem a megtett utat
A sziklákat melyeket kerültem és a sok sötét kutat
Az idő köde sok mindent takar s már nem félek
Újra csak percről percre élek
Míg magába fordul a tekintet
A fény majd lassan kialszik
Mi van ott, kérdem
ahová a tekintet nem jutott még sohasem !?
5 hozzászólás
Érdekes, tetszett 🙂 És pont a szülinapomon íródott…? 🙂
Az egyetlen sor, ahol kicsit megakadtam, az ez volt:
,,A sziklákat melyeket kerültem és a sok sötét kutat"
Kutat? Fűznél hozzá valami magyarázatot? Csak mert nekem valahogy oda nem illőnek tűnt…
Amúgy szerintem egészében véve szép vers. Gratulálok megintcsak 🙂
Köszönöm a hozzászólást
Ez a vers a születésnapommal kapcsolatosan íródott
a 4. X !!!
A sziklák melyeket kerültem =
azok a nehézségek vagy kihívások amelyeket nem győztem le vagy kikerültem,
a sok sötét kút =
azok a mélypontok amiket át kellett élnem és amikből ki kellett mászni, illetve amik befolyásolták az életemet
Remélem így már érthetőbb lett számodra és másoknak is.
Még egyszer köszi!
Szirom
Igen, így már érthető, miért is nem gondoltam erre…? :S A sziklákat még értettem, a kutak zavart meg 🙂
Köszi a magyarázatot! Ennek fényében még jobban tetszik…
Szia Szirom
Az egész vers, olyan mint egy élet kristályba zárt történelme.Lent, és fent…és végeláthatatlan út, ami így van rendjén:)Nagyon nagyon tetszett!
Szeretettel:Kriszti
Upsz:)A születésnapodon íródott:)Akkor jól értelmeztem a versed:)Ennek nagyon örülök.Olyan, mint egy finom számvetés:)