A Tél-király

Zúgva süvít az északi szél,
közelít, mondják, jön már a Tél!
Nézd csak, nézd eme vad fogatot,
nyomában minden dér-harmatos.

Vágtat fújtatva a szekér előtt
két ló: szemük, mint kék jégtükör.
Patájuk csikorog, színük, mint a hó,
ostort pattint felettük a hajtó.

Szekerét vakító hófelhő fedi,
nincs azon dombormű, nincs semmi dísz,
csak egy zsák van rajta, s a zsákon egy lyuk,
s a lyukon keresztül sok hópehely hull.

A hajtó csak áll, némán néz előre,
nem látja, mi hull le az öreg földre.
Hajtja a szekerét, hisz ez a dolga,
s tovább süvít az északi szél zúgva…

Másnap már nyoma sincs a viharnak,
őszi magok hó alatt alszanak.
Csak az látszik, hogy éjjel arra járt
csillogó szekerén a Tél-király.