Dehogy haragszik ránk az ég,
nem mérgét adja ki,
meg is könnyebbül, maradt még
fellegben valami
az embernek, ki most dühöng,
mert csúszik a kerék
latyakban, jégen…Hógöröngy
ellen szó nem elég!
Fedett teraszról minden szép,
téli áldás a hó,
s a víg gyermeknek némiképp
hangulatjavító.
Hogy haragudna ránk a tél?
Vetés lepel alatt,
remény-zöldje védve nem fél,
álmodja a tavaszt.
1 hozzászólás
A remek, bút űző vershez gratulálok.
Jó volt a tavaszról olvasni az utolsó versszakban.
Ezek szerint idén sem marad el a tavasz! 🙂
Gyömbér