Apró kezek ásnak
Egy kicsi kertben,
Néhány könycsepp hull alá
A nagy munka közben.
A kezek gazdája
Egy bánatos kisfiú,
Húsos kis lábával térdel
Fontos dolga oly szomorú.
A mélyülő üreg mellett
Kis csirke fekszik holtan,
Neki készül a sírocska
Végső nyughelye lesz ottan.
Álnok gyökerek, éles kövek
Akadályozzák a munkát,
De a gyermek hajthatatlan
Sáros kezével meg-meg törli orrát.
Lassan elkészül a fekhely
S belekerül az apró állat,
Puha föld kerül rá takaróként
S a fiúcska végre felállhat.
Felszakad belőle egyszerre
A szívet tépő sírás,
Most már vége, nem látja többé
Végleg elment a kis társ.
Érzi, lezárult valami
S most nehéz tovább lépni,
Fent az ablakból
Két bánatos szülő nézi.
Nagyot sóhajt végül
Oly gondterhelt az arca,
Az első seb esett lelkén
-De ő már nagy fiú-
S e bánat nem látszódhat rajta.
1 hozzászólás
Kedves Kata! Aranyosan szomorú a versed. Valóban ilyen a gyermek számára egy kicsi állatka elvesztése.
Z én kisunókám is igy temette az eső holtan talált kis verebet a kertbe.
még a hangyát is megsiratta ha látta hogy el tapossuk.
nagyon csodásan adja át versed a gyermek érzését.
Gratulálok.
Ja! és a cím itt az ami meglepetést tartogat.
Két versed olyan volt mina kinder tojás meglepetés. “Ajándék”.
Szeretettel marica