A temetetlen

Nekem nem lesz temetésem.
Éltem midőn be-bevégzem,
nem hantolnak dicső szépen.

Nem ácsolják koporsómat
vagy valami hasonlókat,
a deszkákra rátaposnak.

Nem készítik a fejfámat!

Összetörik az urnámat.
Vagy àtadják…. bárki másnak.
Biztosan rá jól vigyáznak.

A sok-sok szép sírnyughelyen
álomtra nem hajtom fejem.
Vajon miért lesz ez velem?

(Vajon ezt én megkérdezzem?)

Holttetemem eldobjátok,
"mert ül rajta bűnös átok!"
Áldás szàlljon mind tirátok!

Porhüvelyem eldobjátok?
Sasok, sólymok zabáljátok?
Áldás szálljon mind tirátok!

De közömbös ez énnekem!
Életről szól az életem,
élem, élem, míg élhetem.

Élni, élni, ezt akarom,
úgy is, ha fojt bölcs fájdalom.
Előtolom a két karom-

megragadom a világot.

Megragadom, felemelem,
belerokkan mindkét kezem.
Fáj ez, fàj ez nagyon nekem.

Felemelem és megtartom
öröklétben minden napon.
Te leszel a társam vajon?