A nyár emlékére…
A tenger most csendes,
nem dobál tajtékot,
lágyan ringat habján
napfényt és árnyékot.
Moraja is szelíd,
tombolni képtelen,
de érzem, hogy benne
nyugszik a végtelen.
Hulláma átölel,
ölébe csalogat,
apró loccsanással,
kedvesen simogat.
Csillámló vízében
pihen a gondolat,
nem létezik más, csak
azúrkék hangulat…
8 hozzászólás
Szinte odavarázsoltak szavaid a tenger lágy simogatásába, köszönöm az élményt, szeretettel gratulálok és ölellek: Zsuzsa
A tenger is elvarázsol ahányszor látom.
Köszönöm hozzászólásod kedves Zsuzsa!
Szeretettel: Judit
Kedves Judit!
Gyönyörűséges versedhez szeretettel gratulálok, jó volt itt nálad.
Üdv. Ica
Kedves Ica!
Köszönöm, hogy itt jártál és olvastál!
Szeretettel: Judit
Szép!
szeretettel-panka
Köszönöm Panka!
Szeretettel: Judit
Imádom a tengert! Jó volt most ott sétálni a partján, köszönöm az azúrkék hangulatot! üdvözlettel: hundido
Kedves Judit!
Szép versedből világossá válik, hogy természetkedvelő vagy. Nagyon hangulatosak a képeid.
Gratulálok (kiérdemeled az öt csillagot, azonban én azzal felhagytam).
Szeretettel olvastam: Kata