2024. december 27., péntek
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    szerelem

    A Teremtés óta

    AndrásBy 13 hozzászólás1241 megtekintés

    Ó, csak szállj le a lelkemre végre
    szelíd galamb, bár az ég csupa kék,
    boldogság madara – vágyik a fényre -,
    lelkem a végtelen, s csak tőled szép.

    Minden alkonyatban várom, hogy repülsz,
    minden éjszakában itt vagy velem,
    álmaimban csak hozzám menekülsz,
    te vagy az álmom, és szép ébrenem…

    Ó, csak gyere e jelentől távol,
    várlak már örökké, s te is tudod,
    hogy más dolog csak úgy ellenni bárhol,
    mint élni a jelent és a holnapot!

    Gyere csak csendben, ne várass tovább már,
    vártam rád sok-sok évezreden át,
    A Teremtés óta a lelkem csak rád vár,
    s hogy én legyek nappalod, és éjszakád…

    Share.

    13 hozzászólás

    1. Névtelen on

      Kedves András!
      Úgy látszik valóban nagyon hiányzik a galambod, azért is hivod olyan kitartóan vissza. remélem, hogy elfogjat, tudja olvasni hivó szavaidat, és vissza is jön. Szép verset írtál.
      üdv Tóni

    7. hova on

      Kedves András!
      Tetszik ez a versed is.Olyan szép lélek lakik benned,hogy szerintem a teremtés óta már olyan sokszor voltál Te valakinek éjjele és nappala,hogy a számon elcsodálkoznánk azt hiszem./sok-sok évezred lehet/Más. – a szót,hogy "ébrenem" még nem hallottam,de szép kifejező.Gratulálok.
      Szeretettel üdv:hova

    8. Finta Kata on

      Kedves András!
      Olyan gyönyörű, lélekkel írott a vers, készer is átolvastam. Végig, minden sora tetszik, de kiemelem: "álmaimban csak hozzám menekülsz, te vagy az álmom, és szép ébrenem…"
      ezt a részt. Gondolom, nem véletlenül írtad az utolsó szót. Szerintem itt megáll!
      Üdvözlettel: Kata

    Leave A Reply