A természet, ha őszinte, harmatoz

Mikor itt jártam e földön,
egymásba feszültek eszmék, ideák,
egyének álltak egy-egy magányos tönkön
vad lombos erdők közt
az egyre tágabb világ.

Mikor itt jártam e földön,
nem volt maradéktalan
nem volt elismerés,
két felől támadt bennem a hömpöly,
mint citera muzsikák
a szférák tengerén.

Mikor itt jártam e földön
denevérek karmoltak idegekbe,
az éjben gazdagon
zúgtak versenyezve
s ki lemaradt,
az úgy volt kiszegezve, hogy
bele ne haljon,
gyógy-szertárak emelkedtek
pénzügyi malmon, s az egészért
lemondták a tegnapot és
az egészség mindenkiben hallgatott!

S én járkálva e földön:
tünet nélkül jeleztem a harmatot.