A test meg a lélek

Szégyentelen a vágy,
tárulkozik,
mint bevetetlen ágy
árulkodik
ölelés után.
A test nem szemérmes.
Öltözik-vetkezik,
ahogy szükségét látja.
A holmik szétszórva
székre, földre, ágyra.
A lélek ilyenkor hol marad?
Tán itt kukucskál
szemét félig befogva
az ágy alatt?
Ha azt hiszi, hogy
szende, szűz,
hát álszent az ostoba.
Lélek nélkül ölelni?
Ugyan! Soha.