A múltam tátongó sebként mered rám
Fentről nézem hogy folyik el létem
Minden hazug lett mi igaz volt egykor
A béke-álarc mögött burjánzó romlás
Virágba borult mennyei mezőket látva
Feledünk mindent mi sötét s komor
De túl a testen magányként bolyongva
Isten arcát megérintve éget a bűn és az álnokság
Égő királyság a sziporkázó csillagok közt
Porladó trónja új bitorlóra vár
Lángba borult mennyei mezőket látva
A Mindenható szeme könnybe lábad
2 hozzászólás
Szia! Ezt a verset az ihlette, hogy testeden kívül visszautaztál egy előző életedbe, és szembesültél a dolgokkal?
Jó kérdés.Csak ugy jött.Az emberek elvakult műanyag hite volt rám negativ hatással,mikor meg irtam,ugy négy öt vvel ezelőtt.