Kik szemembe gyűlölve néztek,
Ti mind tükröket félnétek?
Kik nem hallotok égi hangokat,
Nem állnátok tükör-arcomat.
Kik az élettel versenyt léptek,
Ti a tükörbe mikor néztek?
Kik önpusztítón folytattok harcot,
szörnyű semmit mutat tükör-arcom.
Kik holnapot rettegtek, és tegnapot temettek,
Tükröt sose fogjon remegő kezetek!
Mert hiába a gyávának kegyelem,
Tükör-arcom nektek iszonyú, s kegyetlen
3 hozzászólás
Elég vicces: A lírai én arca tükörből van, ezért aztán gyűlölik őt, és félnek (hiszi a lírai én) most megjelent előttem valami tükörfejű szörny valami horrorfilmből…
aztán jön a második versszak, ahol a lírai én megpróbál dorgálni, vagyis csak kérdezget, aztán hamar megszabja, hogy akik önpusztítóan folytatnak harcot, azok semmik. Szerinte tehát – logikus következtetés – a férfibecsület, a katonaság, a vajúdó asszony, stb stb mind mind semmi. Ez ám a negativizmus!
a harmadik versszakot nem olvastam
Kedves Cserfalusi Pál!
Sajnálom, hogy nem tetszett a versem. A tükör mint szimbólum jelenik meg a versben. Azt akarom vele kifejezni, hogy akik nem kedvelnek azok azért teszik, mert én őszintén megmondom milyenek.
A második vsz nem a fizikai önpusztításról szól, hanem a lelki csonkításról. Azoknak mutat semmit a tükör akik elnyomják saját magukat és a maguk által felállított erkölcsi normákat azért, hogy másoknak megfeleljenek, vagy előrébb kerüljenek a ranglétrán.
Ha a testi önpusztításról lenne szó, nekem nem feltétlenül a katonák, vagy a vajúdó anyák jutnának eszembe. Azt inkább önfeláldozásnak, vagy bátorságnak nevezném. Az önpusztítás -szerintem- az, ha az ember droggal, vagy alkohollal tömi magát, vagy vagdossa az ereit, vagy mind a 3 egyszerre…
Sajnálom, hogy a harmadikat nem olvastad el! Kíváncsi lettem volna ott mit kifogásolsz.
Köszönöm szépen az őszinte véleményt! Ez a vers közel sem tökéletes és nem akartam vele megbántani senkit sem!
Üdv!
Kedves Niranda Zeno!
Nekem tetszett a versed!
Megértem amiről szól, mert tudom, milyen, ha az őszinteséget támadásként élik meg önmagunkkal szemben. Mégis felvállalom az őszinteséget én is! De nem félek belenézni egy másik tükör-arcba sem… És valahogy érzem, neked sem okoz ez gondot!
Ja, és én végigolvastam versedet!!! Nem is egyszer! 🙂
Szeretettel: Falevél.