hogy titkon a jövőmbe
pillantsak be:
meggörnyedve,
redős homlokot formáltam,
térdeimet rezegtettem,
fogaimat kocogtattam
s kezeimet rángattam.
Megrettenve pillogtam
a szörnyű látványt,
amit kíváncsiságomért
kamatosan kaptam:
büntetésként megláthattam,
a megroggyant napjaimat.
4 hozzászólás
Érdekes volt olvasni ezt a pár sort, de nagyon igaz. Nem érdemes annyit gondolkozni azon, hogy mi lesz velünk a jövőbe, ha egyszer az még oly' távol van, és egyébként is én hiszem, hogy ez lehetetlen, mert mi alakítjuk és van szabad akarat. Jó ezt hinni. 🙂 Jó lett, további jó alkotást!
Köszönöm Rebbel, hogy meglátogattál, igzazad van, nem érdemes a jövőt fűrkészni, mert lehetséges, hogy sok kellemetlenséget okozhat. A vers eredetileg hosszabb volt, de egy bölcs tanácsra, hogy ne írjak túl alkotásaimat megfogadtam. Remélem, most elfogadható lesz. Köszönöm az inspirációt. Megpróbálok szintén szótfogadni.
Így járhat a kíváncsi ember!
Azonban, mint Rebbel gondolja: nem törvényszerű, hogy úgy lesz!
Üdvözöllek: Kata
Kedves Kata,
többet nem állok a tükröm elé, hogy firtassam a jövőt, és a gondolatomat megfejtsék. Egyébként ezt leírtam Johnny benyögéseiben is, még jóval a versem előtt: " Soha többé nem merek csinos, gondolatolvasó roma csajhoz menni lelki tanácsra. Már a fényes jövőm közlésénél, váratlanul olyan pofont kaptam, hogy világos nappal az összes csillag megjelent. Kiolvasta gondolatomat!" Jó tanmese lehet másoknak, sőt még a Napvilág tagoknak is, hogy tanuljanak a hibáimból. Köszönöm a látogatásodat.
Johnny