Fűszerillatúan, mint réti virág,
repült sziromszárnyán a túlról ide át.
Itt piheg a lelke, lelkembe van rejtve,
ha kíváncsi vagy rá, nézz csak a szemembe.
Mosolyával áldoz antik istenének,
hajában virágok, száján a szó ének.
Mint álmodva virágzó cseresznyefa ág,
elbűvöl, ha látom szelíd mosolyát.
Haja fodrozódó nádas a tavon,
hangja vízcsobogás langyos alkonyon.
Amerre csak néz, megszépül a világ,
a tündérem Ő, lelkemen virág…
17 hozzászólás
Szép lehet ez a tündér.:) Akár a versed.
Gratulálok: Colhicum
szép biza:)
köszönöm, hogy olvastad
Igazán ritkák az ilyen Tündérek, de örülök, hogy találtál egy ilyet:)
És nem szoktak íly szép versek születni Róluk.
Őrizd, és óvd…
Grati, és üdvi: d.p.
köszönöm, kedves dinipapa….rajta vagyok az ügyön:)
Csodálatos…
Talán mindannyiunkban él egy ilyen Tündér…s megláthatják, ha a lelkünkbe néznek…
Persze tudom, elkanyarodtam, csak leírtam olvasás közben érkezett gondolataimat 🙂
Szeretettel: gleam
Megtisztelsz, hogy megosztod gondolataidat, kedves gleam….köszönöm
Nagyon szép! A Tündéredre vigyázz, mert az ilyenek igen ritka kincsek!
üdv.
hamupipő
úgy lesz , kedves Hamupipő…köszönöm, hogy olvastad
Gyönyörű vers:) Mondtam már, hogy szépen írsz?:)
köszönöm, sleepwell…aranyos vagy:)
Nagyon-nagyon szép, András, jó volt olvasni. 🙂
én pedig nagyon-nagyon örülök, kedves Miléna, hogy tetszett Neked:)
András, Te sosem okozol csalódást, a verseid egytől-egyig szépek és finomak:) Ez is:)
Megtisztelsz a szavaiddal, kedves Henkee…
köszönöm
Nagyon szép versedhez gratulálok! 🙂
Gy.
köszönöm, Gyömbér 🙂
Egyszerűen gyönyörű.
szeretettel: Delory