A várakozás végtelen,
percek ülnek perceken,
alig mozdul az idő,
s a lélek terhe egyre nő.
Ha elmúlik egy pillanat,
egy darabot elragad,
s lelkedet a köveken,
elgörgeti sebesen.
A várakozás csupa kín,
álomtalan ormain,
– nő a kétségbeesés -,
s veled vár a tévedés.
A várakozás végtelen,
percek ülnek perceken,
nem moccan a vén idő,
az öröklét, s a szemfedő…
8 hozzászólás
Jó olvasni újra Tőled szép verset. Régen láttalak!
Selanne
Kedves András!
Szépen várakozol. Szükség is van rá. Erre majd az Advent jobban révilágít. Csak türelem, tudom, hogy nehéz. Mégegyszer, gratulálok.
A.
Kedves András!
Versedben még most is a fájdalom bujkál. Versed szép szomorú,-igazi költemény ami a lélek mélyéről felszakadt. Szép napokat!
Szeretettel üdv:Vali
Szép vers, tetszik!
Kedves András!
Versed – a rajta végig szomorú tényeket tükröző volta ellenére is – szabályos és hozzád méltóan most is remek. Sorai, rímjei tükrözik a hozzáértésedet.
Gratulálok hozzá és több örömöt kívánok Neked.
Szeretettel üdvözöllek: Kata
Szépet írtál András.
"veled vár a tévedés" ,ez a sor különösen megfogott.
Kedves András!
Háát igen…" A várakozás"
Valami ilyen ahogy leírtad…
De jó, hogy szép soraid, ismét olvashattam.
Nagyon jól kifejezted! Sokszor néhány perc is órának tűnik!
Gratula!
Barátsággal:Fél-X