A város felett…

A város felett sötét az ég.
Magára vette szép köntösét.
Bársonyán sok-sok csillag ragyog,
Lámpást gyújtottak az angyalok.

Felkelt a Hold is, kerek a képe,
Csordogál ránk a sárga fénye.
Bekukkant hozzám, aztán továbbáll,
Nem időzik itt, senkire se vár.

Alszik a város, halkan szuszog,
Én még nem alszom, mert nem tudok.
Nem mozdul semmi, csak az árnyak,
Szellő borzolja a faágat.

Kellemes, csendes nyári este.
Lehajtom fejem az öledbe.
A város felett sötét az ég.
Csillagok, holdfény. Ez csodaszép!