Pasztellzöld hullámok taraján széttört fények
a tónak partján teljesen semmivé lesznek.
A Nap fentről a fehér gomolyfelhős égről lenézve
gyönyörködik a velencei-tavi tükörképében.
A buja nádasok zöldje
ebbe a tájba nyúlik be.
Mögöttük a túlsó part tömbje
e vidéket szépen zárja le.
2 hozzászólás
Kedves pecás! Leíró költeményed szinte elővarászolja elém a kép szépségét. Szeretettel olvastam. Éva
Kedves Éva!
Ilyen a Velencei-tó, de nemcsak az, hanem minden olyan táj országoktól és földrészektől függetlenül, ahol az ember nem ártó szándékkal avatkozott be a természetnek rendjébe, hanem ahhoz alkalmazkodva fejlesztette, díszítette az egész világunkat!
Szeretettel:
Pecás