élete sójából nincs már fél marékkal.
Reggel, ha felébred, hitetlenül bámul:
adott még egy napot Isten ajándékul.
A szobában ágy áll, asztal, szék mellette,
az udvarát a gaz már régen ellepte.
Most jeges az ablak, hó hull égről-földre,
jéghideg lakásban hideg a szív tőle.
Hideg a papucs is, amibe belelép,
lassan mozdul a láb, csikorog a derék.
Bárhogyan is fájjon, fel kell neki kelni,
muszáj életéért magának felelni.
Bár munkája nincsen, nyugdíjas már régen,
dolgozott Ő annyit, mint csillag az égen,
de azért a reggelt felkeléssel kezdi,
mert a napot mindig elején kell venni.
Friss tejet melegít lábosában félig,
összeszűkül gyomra: kibírja már délig.
Keresi pipáját, rágyújt és pöfékel,
szegényes életét mégsem cserélné el.
Mert meg van az írva: kinek nincsen célja,
az saját életét kis értéknek vallja,
de aki bízva küzd, úgy teremt életet,
az már megbékélve várhatja a telet.
32 hozzászólás
Elég télies lett , hideg hangulattal. Ezért ,és valósághű képei miatt is tetszett versed.
Üdv:janich
Köszönöm janich, hogy itt jártál és véleményeztél.
Üdv:
Millali
Kedves Millali!
Valami nagyon szépet írtál egy fájó, szomorú dologról. A kilátástalan, hideg élet, és jön a katarzis: "de aki bízva küzd, úgy teremt életet,
az már megbékélve várhatja a telet." Gyönyörű!
Szeretettel gratulálok:Magdi
Kedves Magdi!
Örülök, hogy tetszett a versem. Jólestek szavaid, köszönöm, hogy olvastál.
Szeretettel:
Millali
Szia Millali!
Reális képsorozat!
Egy nyugdíjas nehéz élete!
Mégsem ´adja fel´,söt:
"szegényes életét mégsem cserélné el"
Nagyon tetszett,nagyon hüen ábrázolt
írásod!
Üd:sailor
Szia sailor!
Köszönöm, hogy olvastál. Örültem a hozzászólásodnak.
Üdv:
Millali
Drága Millali!
Mindig elgondolkodom mi hajtja előre az idős, egyedül élő embereket…
… azonban választ még nem találtam.
Szomorú sorsképed valósága igen elkeserítő!
Engedelmeddel osztom, hát ha "meghallják" gondolataid…
Szeretettel: Tünde
Drága Tünde!
Megtisztelsz ha megosztod a versemet.
Köszönöm a hozzászólásodat.
Szeretettel:
Millali
Kedves Millali!
Ilyen az élet, sorskép is lehet a versed, egyike a változtathatatlanba való belenyugvásnak!
Nem mindenki képes belenyugodni hasonló sorsokba.
Nagyon jól szerkesztett-összeállított verset olvashattunk Tőled – ismét!
Versed ritmusáról azonnal Arany János: Este van, este van c. kedvenc vers jutott eszembe.
Szeretettel gratulálok: Kata
Kedves Kata!
Köszönöm, hogy méltattad a versemet. Jólesett a hozzászólásod, valóban sok ilyen, vagy ehhez hasonló sorsú ember éli ma a mindennapjait.
Szeretettel:
Millali
Kedves Millali!
Ez olyan hitelesen hatott rám, mintha itt járt-kelt, ült volna előttem az idős ember.
Nagyon hitelesen ábrázoltad. Már mindjárt az első két sora megragadott:
"Görnyedt hátú ember, rozsdás, rossz derékkal,
élete sójából nincs már fél marékkal."
Sok ilyen szomorú sorsképnek lehetünk tanúi, sajnos!
S versed ezt nagyon hűen tükrözi. Nagyon szép!
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Köszönöm elismerő véleményedet. A hitelességért a való élet a felelős. Sajnos.
Szeretettel:
Millali
Kedves Millali!
Nagyon megható és nagyon ismerős jellemkép.
Gratulálok rám nagy hatással bíró versedhez!
Szeretettel, Judit
Kedves Judit.
Köszönöm kedves soraidat. Örömmel láttalak.
Szeretettel:
Millali
Bizony, hogy sorskép, ahogy Kata írta, és nem is akármilyen! Például szolgálhat mindenki számára, aki nem lát motivációt a holnaphoz.
Érzékletes vers, nagyon szép.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita!
Köszönöm a hozzászólásodat. örömmel láttalak.
Szeretettel:
Millali
na igen, érzékletes láttatós vers, – emberi, szeretettel
Kedves Andy!
Köszönöm,hogy benéztél hozzám.
szeretettel:
Millali
Kedves Millali!
Elgondolkodtató és szép vers.
szeretettl-panka
Kedves panka!
Örültem soraidnak.
Szeretettel:
Millali
Kedves Millali!
Ami van, azt meg kell becsülni, igen. Olyan a vers, mintha szomorú lenne, de belülről dalol.
Azt gondolom, a rímeken még lehetne csiszolni, de a mondanivaló mindent visz.
Üdv,
A.
Kedves Andrea!
Bölcs megállapításodat is meg kell becsülni, én legalábbis ezt teszem. Tudom, a rímek… a mondanivaló oltárán feláldoztam őket. Olyan ez, mint a hullámzó tenger, néha láthatunk egészen magasra csapkodót is belőle, de ha van magasra ágaskodó hullámtaréj, mindjárt láthatóvá válik a mélység is.
Köszönöm az őszinteségedet, örömmel vettem.
Üdv:
Millali
Az jutott eszembe életkép soraidat olvasván, hogy mennyire megfakult az öregség tisztelete. Egyre több a magára hagyatott ember, aki beleroppant a munkába. Régen utat nyitottak az idősek előtt, most nekik kell félrehúzódniuk, hogy el ne lökjék őket. Szomorú valóság ez, ki tudja mire jutunk magunk is. Én most igazán átütőnek éreztem soraidat. Szinte belefáztam a "vénember" papucsába. Brrrr… 🙁
Nagyon jó, most is, mint mindig. Mintha egy régi festményt láttam volna lógni a falon, elhagyatva, pókok által beszőve, de mégis tisztán.
Elismerésem, kedves Millali!
pipacs 🙂
Kedves pipacs!
Köszönöm méltató soraidat. Látom egész gondolatsort indított el benned a versem. Sajnos egyetértek a gondolataiddal, ma már az öregek tiszteletét is nyugodtan felírhatjuk a "hiány" nevű listára.
Örültem neked.
Szeretettel:
Millali
Kedves Millali !
Én egy élet bölcsességét látom a a versed történetében. Szerintem ez a megnyugvás nem
beletörődés. ! Milyen tanulságos, és az ellentétek felsorolása is a " vénembert igazolja.
Legyen bár gazos az a kert,hideg az a lakás, hideg az a papucs , de " a napot mindig elején kell venni." A megformált hősöd erejéhez mérten bölcs, mint aki megfigyelte őt. Ilyet csakis egy költő láthat meg és írhatja le ilyen életszerűen.
Szeretettel gratulálok,Zsófi.
Kedves Zsófi!
Köszönöm értő véleményedet. Az is egyfajta bölcsességre vall, ha a vers elolvasása után ilyen tisztán látod az üzenetet. Örültem a hozzászólásodnak.
Szeretettel:
Millali
Az öregség magánya, elhagyatottsága érződik versedben. Hit és bizalom a holnapban. Tőled megszokott bölcsességgel írtál róla. Köszönöm.
Szeretettel: oroszlán
Kedves oroszlán!
Én köszönöm, hogy meglátogattál.
Szeretettel:
Millali
Szia Millali! 🙂
Ezt nagyon eltaláltad. Amikor elolvastam, rögvest arra gondoltam, hogy egy blues-zene alapja lehetne ez a vers.
Amúgy pedig elég gyakori kórkép, ráadásul úgy hozod, hogy az ember szíve beléfacsarodik.
Talán azért, mert bizonyos részleteit a saját bőrén is érzi.
Telitalálat ez! (Gyanítom, nem csak nálam.)
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Köszönöm szépen az értékelésedet. Lehet, hogy neked most nem ilyen jellegű verseket kellene olvasgatnod? Bár a legszomorúbb dolgokban is meg lehet látni a szépet.
Örülök, hogy erre jártál.
Szeretettel:
Millali
Kedves Millali!
Nagyon hiteles képet festettél, mely mindig megállja a helyét a világban…
Kedves Lyza!
Köszönöm, hogy meglátogattál és elmondtad a véleményedet.
Szeretettel:
Millali