Szólánc, a végén bilincs.
A végén, a rím a kincs!
Szólánc, a gondolat menete,
Az ihlet, mely bilincsbe verte.
Kín, vagy gyönyör keverte.
Bú, vagy öröm kegyeltje.
Szólánc, a végén bilincs.
Lehet, hogy értelme sincs.
Egy gondolatvilág.
Természet, fű, fa, virág.
Az éj s a nap alatt,
Bármiből fakadhat.
Néhány sor, csupán szóhalmaz.
Az életből, ez, az, amaz.
Az lét, szóba tömörítve,
Érzést, jelent örökítve.
Sorok közt, egy kor van jelen,
Tettek, vágyak, vagy félelem.
Kétségek, remény és fohász,
Bűn, bűnhődés, megtisztulás.
Leírták! Én is leírom!
Benne bánatom kisírom!
S örömöm jön napvilágra,
Hogy lelkem mindenki lássa!
Csak egy szólánc, a végén bilincs.
A végén, a rím a kincs!
S az, mi, közben elrejtve van,
Csak remény, -tán nem haszontalan.-
2 hozzászólás
Hát ez nagyon szép. És milyen tömören de mégis bőven nem is tudom hogy írjam leírtad hogy mi a vers:Pna ezt jól megfoglamaztam:)
Leírták! Én is leírom!
Benne bánatom kisírom!
S örömöm jön napvilágra,
Hogy lelkem mindenki lássa!
Ez a rész nem tudom hogy szándékos-e de jön a Napvilágra ez mintha ide feltöltenéd. Ez megfogott. Első vers amit olvasok és csak úgy magával ragadott. Köszönöm.
Kedves Michelangelo!
Nagyon szépen köszönöm az elismerésed, Nagyon jólesett.
Ez csak úgy jött kibukott belőlem az egész, és én csak írtam és írtam.
Szeretettel:marica