Világ peremén élek fent a felhők között
Társam a magány, a hegy, a folyó, s a völgy
Kicsiny faházamban boldogan élek
Szállok a magasban, mint a szorgos méhek.
Hajtom magam egyre, s egyre magasabbra
Repülök hozzád egyre gyorsabban.
Hintázom magamban, közben énekelek.
Nem vagyok egyedül, itt vagy te is velem.
Ki is vagy kedves? Azt még nem tudom
Szívemnek kedves átlátszó burok
Tested még nincs, bár hozzám közel vagy
Mindig megnyugszom, mikor közel vagy.
Lendül a hinta előre hátra
Magasba repülök, hátha megtalállak.
Lábam a felhőket érinti éppen
Nini! Hát megjöttél?! Érzem melegséged!
Te vagy nekem az élet, pozitív lételem
Simogatod az erdőt, a hegyet, s a réteket
Feslő rózsabimbó megnyílik neked
Éltető napfény! Te vagy az életem!
3 hozzászólás
Keedves Anikó!
Csodaszép érzések hintáznak´írásodban!
Egy ihletes perc szülöttje!
Szeretettel:sailor
Kedves Anikó !
Gyönyörű szép pillanatot örökítettél meg, nagyon ötletes és csodaszép a hinta játék:)
Szeretettel olvastalak: Zsu
kedves Susane
Sailoror
köszönöm hogy nálam jártatok. szeretettel ölellek benneteket
Anikó