Ha szól a harci kürt, csatába menni kell,
ha hív a szent ügyért a nemzeted, legott
csatold a kardodat ma oldaladra fel,
töröld le pajzsodat, ha fénye megkopott.
Lovad, ha sánta, néki patkolót fogadj,
etesd meg és ma hajnalig takard le jól,
kibírja lába mind a vágtatásokat,
ne tétovázz, ha majd a kürt csatára szól.
A lelkedet keményre edzd, ne légy puhány,
az ellenekre lázban égve törj, vitéz,
szaladjon elhalón remegve mindahány,
s a tetted így a nemzetednek üdve lész.
Viszont ne várj ezért cserébe obsitot,
a sírodon virulhat olykor egy virág,
ha néha arra járna még az angyalod,
az is lehet, hogy égi könnyet ejt reád.