Kétségbe esettem
Sietnem kell
Nincs segítség
Majdnem betemet
Sok pénz, sok föld,
Bódult szer, kéj, gyönyör,
Kiürített kehely, AIDS-es
Ismeretlen
Földi átok földi jel
Sietve ások
Esőben ázok
Pihenni sem tudok
Földre borult koporsón
Szenvedek, számolok
Számolom, koppan, koppan
Tovább fedelén a föld
Megannyi fejem felett
Eldobott üres kelyhek
Sex, kábítószer illat
Halál szagú tivornyákról
Nem volt ennyi
Felnőtt félisten
Mintha nem is lennénk
Nincs élve
Szükségük ránk
Hiába ások
Tőlük
Annál többen
Vannak
Estig sem fogy
A föld, először
Először büdösödik
Szagára dobva
Koppan, koppan
Megállás nélkül
A föld
Koporsókon csobog
Sok rohadó színültig
Teleöntött pohár
Nemsokára itt
A következő
Nem világosak
Sok kábult
Diszkók, utcai
Lámpák fénye
Kialszanak
Kigyulladnak
Rövid időben
Ismeretlen sötétben
Csókos ölelés
Szeretkezés
Vágya halál
Sötétben
Hosszú
Hosszabbodó,
Elviselhetetlen
Fájdalom
Tű hegyén
Az elfogyott szer
Eret ért
Nagyon aprón
Csepegve
Kezd fájni nappal
Jele még csak
Nem is látszik
Mikor szeretsz
Mikor kezdődik
Ahogy folyik
Forrón élve
Vág, vés,
Gátlástan élvezi
Veszett szerelem
Meg sem gondolt
Semmi melleit
Combjait
Nem emberi arcát
Ahogy ásom
Kihűlt bőrön
Koppan, koppan
Érzéketlenül a föld
Hajnalodás előtt is
Ázok, ások
Esőben is ások
Könnyek nélkül
Érkezik
A következő
Sok toron
Sem fogy
Magasra emelt
Kelyhekből
A Papírpénz
Megszámolhatatlan
Minél több
Gyönyört,
Több betegséget
Befogadó vágy
Incselkedik,
Ügyesen folyik
Ömlik, a kéj
Simán csúszva,
Síkomlósan
Könnyíti narkós
Száján kibuggyant
Véroltó bugyborékoló
Fojtó gennye
Gyertyát olt
Kialudt gyertyák
Megfagyott
Feketéllő viaszán
Számolom a sok
Elolvadt
Elfojtott fényt
Hozzászoktam
Szederjes nyelve
Hidegéhez
Felmelegedve
Sem pihenhetek
Ha még nem
Temettem el
Hiába sütött ki a nap
Nem találom párjait
Gyorsan terjed
Átkozott földi vágyától
Átkozott félistenektől
Gyönyörtől, szenvedélytől
Földi Molochtól
Szenvedek
Sok eltorzult
Semmit sem sejtő
Fogyó arctól újból
Nem kevesebbet
Még többet
Kell ásnom
Hideg testek
Gyűlnek, hollók
Várnak
Senkit sem érdekli
Annyi időm sincs
Hogy homlokomat
Letöröljem
Sok a sár
Joga van hozzá
Ember fiának
Miért is ismétlődjön
Miért teremtsen
Bódult arcán
Lázas szeme
Magasztalt
Diadal, toron
És nem tűnik el
Zajos életben
Egymáshoz
Tapadva fekszenek
Egyre többen
Férnek el
Egyre több a hely
Egyre többen
Fogynak el
Sietnem kell
Már alig
Maradt
Hely
Reggelig
Szomjas
Éhes vággyal
Gyönyör asztalától
Senki sem áll fel
Sok az újból
Teleöntött pohár
Kapkodó kinyújtott
Lihegő testen kar
Tűvel átszúrt kar
Megszámolni sem
Megszámolni
Sem merem
Csak halom
Nap, mint nap
Azt a sok földet
Azt a sok koppanást
Tehetetlenül a számok
Magasra emelt
Kelyhekből
Koporsókban
Tűnnek el
És én csak ások
A hely is egyre fogy
Sietnem kell,
Majdnem betemet
S még előttem
Egy egész nap
Az éjjel
És a következő
Nap