A nap sugaraiban csillogó vízesés; hajad végigzuhan arcodon,válladon, mint forrás áttör hegyeken, dombokon, kit űz egy pillantás, folytogató vágy; hogy eltűnjön két kebled között. Egy megszelidült folyam a völgyben még mindig csillogva, ragyogva vonzza mágnesként tekintetem- és a völgy körül kebled megremeg, süllyed és emelkedik, dombtető fái inognak, ha fúj viharos szél. Érzem erre fordul tekinteted, de rád pillantani nem merek, a vonat ablakában nézem hajad, mi árnyékot vet, csodás sziluettett. Szívem már eligértem. Csak az ihletért, egy versért, egy kis fájdalomért támad fel a vágy a vonaton, a csöndben, mint vihar a völgyben korbácsolón a vízen…
Rosa Negra on 2006.11.14. 11:32 Gyönyörű képeket írsz le. Engem nagyon megfogott. Be kell jelentkezni a válaszadáshoz
Szellemkutya on 2007.06.13. 17:29 Hát, nagyon szép lehetett az a lány… Mert a vonaton, ugye, kosz van és büdös, és minden ragad, a zajról nem is beszélve. Persze nyáron, ha egy klassz helyre megyünk, megszűnhet a külvilág, főleg, ha remegnek a keblek… Be kell jelentkezni a válaszadáshoz
By demtam
3 hozzászólás
Gyönyörű képeket írsz le. Engem nagyon megfogott.
Örülök neki, köszike.
Hát, nagyon szép lehetett az a lány… Mert a vonaton, ugye, kosz van és büdös, és minden ragad, a zajról nem is beszélve. Persze nyáron, ha egy klassz helyre megyünk, megszűnhet a külvilág, főleg, ha remegnek a keblek…