A vörös kendő

Elfelejtett csókokat csókol az álom,
Emlékek képei kerengnek körül,
Érintésed feledtet minden régi vágyat,
Ölelésed elcsitít minden vihart belül,
Szemedben látom az összes régi álmom,
Karjaidban a testem lángol , majd elcsendesül,
Öledben lelem meg a szabadságom,
Ott nem érzem hogy mi van kívül.
Ha álmodom is, te vagy az álmom,
Ha szeretni kell téged szeretlek ,
Ha visszasírom az elmúlt ifjúságom,
A régi emlékek között kereslek,
S Te jössz mindenhonnan felém,
Benned testesült meg a női ideálom,
Kit, mióta élek kerestem én .
Ki anyám, s szeretőm, s anya,
Magába foglal és magába fogad,
S eldajkál csendesen, mint a Nap,
Ki nyugtatva a távoli horizonton,
– Szerelme vörös kendőjét –
Majd lenyugvó szememre rak.