Nos,
van tehát a zászló,
egekbe felszálló.
És kinek zászlója?
A szél lob-lobogja.
Tartja rúd gyengéden.
Le nem verik, mégsem.
Tartja rúd keményen.
Szabad hozzá érnem?…
Rája írva a szó.
Ez érdekes, de jó!
Írva: béke rája.
A béke ezt látja?
Írva rá: boldogság.
A búdat elbocsásd.
S írjad rá: szeretet!
Szeretni kellenek-
a mind a mindenek.
A szeretet…
Friss zsömlével étet.
De, pontosan téged.
Írjad rá szeress-et!
Gonoszt ki- s elkerget.
Írjuk rá: szabadság,
behozva hajnalát.
Írva rá: barátok,
meg ezt is lássátok.
Van tehát a zászló.
A földre leszálló.
Sok kéztől fogandó.
Valódi, látható.
Mind kezünkbe vesszük.
Külön-külön s együtt.
Mind csatába visszük,
összes szavát higgyük!
El ha vészi Ellen,
a tűzbe, hogy vessen,
rád mi fel van írva,
Napot világítja.
Két kezeddel fogd át!
Mindennek jóját
örökre hirdesse.
Nem összetörhetve.
2 hozzászólás
Szia Madár!
Szépen sikerült igazán a ´zászlód´!
Az amit ír rajta: béke.boldogság,szeretet…
ez az ami ma hiányzik!
Gratulálok!
Barátsággal:sailor
Szép napot!
Kedves Madár!
Szép versedhez szeretettel
gratulálok!
Tetszett!
Szép napokat, jó egészséget
kívánok:
Zsuzsa