s mosolyod az arcodon,
szemeid tiszta tükrében
bűnös lelkem kóborol.
Isten küldött földi útra,
vezesd bolyongó szívem,
s hogy ne térjek le nyomodból,
tétován fogod kezem.
Rám nézel, és szelídséged
rám arany sugarat vet.
Aphrodité ezüst nyila
felsebezte szívemet.
Lágy holdfényben látlak téged,
s mosolyod az arcodon,
csókjaid nyomán szívemnek
mindösszes sebe beforr.
3 hozzászólás
:):):)Na, ez már közelít, de még több tüzet bele, kedves Jox!!!:))))
Az érzelmek már előjönnek…:)
Csak így, erre az úton tovább!!!:)
Lyza
Nagyon jó vers
Szia Jox!
No, én épp ilyenre vágyom, halkan ringat, csodaszép, elvisz a távoli csillagfényes éjszakába az érzés. 🙂
Köszönöm!
pipacs