Borongós, szurokfekete lepel borítja be kicsiny világom,
felébredek, várom, hogy rántson vissza egy mély álom.
De parányi zaj felneszez végleg, szívem vadul kalapál,
ablakom tárva-nyitva, kint felrikolt élesen egy madár.
Nem hasítja ketté hajnalom a koromba mártott eget,
bár szántaná széjjel vágyaim napsugara a fellegeimet.
Éberen motozom, s szüntelenül morfondírozom,
szemem kedvesemre esik, gyengéden elmosolyodom.
Az álom oda, tudom, reggelig biztos ébren leszek,
felkelek, lábujjhegyen járva, puha köntöst veszek.
Kinézek az égre, odafent ragyognak cinkos csillagok,
de a hajnal közel, vérvörös lángja zászlóként lobog.
Hamarosan ránk ébred egy új nap, új kezdet,
képzeletbeli bárányfelhőkre felír egy nevet.
S én titokban, alvás helyett arról álmodozom,
vezess végeláthatatlan úton, szelíd angyalom.
6 hozzászólás
Kedves Angyalka!
Szépen írsz, finom képekkel, változatos szóhasználattal. 🙂 Ha javasolhatom, verseidnél próbáld rövidebbre venni a sorokat, mert akkor pörgősebb lesz. 🙂
Szeretettel olvastam.
pipacs 🙂
Kedves Pipacs!
Köszönöm hozzászólásodat, megpróbálom megfogadni a tanácsodat és rövidebbre fogni, hogy peregjenek a szavak, de nem mindig sikerül. Vannak verseim, ahol igen, van ahol nem. Mindig attól függ, hogy mennyi a mondandóm abban a témában és mennyire akarom rövidebbre vagy hosszabbra fogni. Ez így sikerült. Köszönöm a dicséretet is, igazán jól esett. Máskor is szeretettel látlak! Barátsággal: Szilvi
Kedves Angyalka!
Szép gondolatok köré építetted fel a verset. Tetszik a vers lezárása, a "finom" szavak ügyes illesztése. Egy kissé engem is zavarnak a hosszú sorok, de azért nagyon jó volt olvasni, mert megkaptam azt az érzést amit elrejtettél a versben.
Szeretettel:
Millali
Köszönöm kedves Millali, hogy ilyen jó véleménnyel voltál a versről. Elismerem, hogy versként hosszúak a sorok, de így éreztem biztosítottnak azt, hogy vissza tudom adni azokat az érzéseket, amik bennem bujkálnak, bujkáltak. Legközelebb is örömmel látlak! Szeretettel: Szilvi
Kedves Szilvi! Ábrándozásod az éjben színesen írod meg, apró részletezéssel. Nekem nagyon tetszik a befejezésed, és a szelíd jelződ angyalodra. Még ez a kedvesed is lehetne, ha ugyan nem rágondoltál? Többször is elolvasva, szinte veled éltem meg, kivéve, hogy nekem már sajnos nincs kire mosolyogni. Nagyon kedvesen és jó, hogy megírtad! Üdvözlettel Éva
Kedves Éva!
Köszönöm, hogy hozzászóltál a vershez és örömmel látom, hogy tetszett. Valóban a kedvesemre gondoltam, mikor írtam. Az alkotónevemet is tőle kaptam. Sajnálom, hogy te már nem tekinthetsz így kedvesedre, de hiszem és remélem, hogy egy-egy ilyen vers olvasásakor legalább az a múltbéli érzés visszatér hozzád, még ha édes-bús is. Üdvözlettel: Szilvi