jó lenne sűrű magányban halni meg
lilán fulladva egy nyári hajnalon
csak azért hogy mondhassátok: én bajom
ha a kötél szorul majd ellenem
titkon: ne tudja szomszéd se idegen
és amikor már nem bír el a plafon
majd feldübörög a bűzös borzalom
s a réseken terjed a fertelem
ó! bárcsak sírom lenne jeltelen
sőt sír se kell – elég egy hant ha van
a szamárkóró kopjafám legyen
és rajta tetû megfojtott szavam
– már oly régen ábrándozom ezen
hogy jó lenne múlni íly nyomtalan
(2005)
11 hozzászólás
huh!
azt hiszem van egy rajongód…ÉN!:)
nagyon tetszik, és nagyon sokat mondó nekem!
gratu!
köszönöm kedves cicmarek!
sn
Ez már vagy a harmadik versed zsinorban amit elolvastam és azt kell, hogy mondjam tök jó verseket írsz. Csak remélni tudom, hogy ez a felakasztás nem komoly, mert egy ilyen költő nem veszhet el. Írtál már pályázatra?
🙂
nem, még nem vettem meg a kötelet, mint ahogy pályázaton sem indultam még.
köszönöm a dícséretedet.
sn
kedves Erika!
köszönöm a véleményedet.
gábor
nagyonjó lett a vers! én régen azt akartam sokáig álljon a temetőben a sírom, de már én is így vagyok ezzel, nme kell hogy akárki is lássa akinek nincs köze hozzá.
csak ábrándoztam kicsikét:)
köszönöm…
Ebbe inkább nem kötök bele. Nem érdemes. Tudsz írni, és kész.
Vagyis, ha nagyon keresnék benne valamit, az a szonettformában találnék, de sajnos akkor is csak én lennék régimódi és kötekedő, ha megemlíteném, a csúszó szótagszámot és jambusokat… Modern szonettben vicc a számolás.
Te vagy az, akiben ha akarok sem nagyon látok hibát…
Pedig én megmondanám:-)
De még nincs ám vége! – hehehe
Nekem is nagyon tetszik versed, igazi ábrándos szonett, élmény volt olvasni, gratulálok!:)
Na. Ide írok, mert ide válaszolgatsz is. Egy ideje ez az új kedvencem tőled. Jelzőkbe most nem mennék bele.
Paris
köszönöm (itt is csak hébe-hóba:)
ez nem a legjobb versem.