abszolút

Igaza van, mért’ is lenne másképp,
míg áll a világ nagy keresztje,
kirekesztett kósza népnek,
hit eresztett kegyencének,
nem jár egyéb szavak sava,
rissz-rossz csizma hideg sara.

Göcsört Miska középkorú,
átlagos termetű, kicsapongó,
fenyőerdő lángján fürdő elméjében,
fura gondolatok gyülekeznek,
olyankor dúvad módjára irtja
maga körül a rekkettyést.

Vizes inga lengeti az időt,
viseltes tekintete borút tükröz,
zavaros híreket majszol
reggelije mellé.

Egyedül él, családját régen
elüldözte, saját árnyéka
csak néha bukkan fel mellette.

Kertje zajos, füles kutyái
a jó szót nem ismerik,
ösztönből ugranak
lépései ritmusára.

Citerája fals hangjait
olykor még maga sem érti,
agyának tápértéke lassan
zéróra redukálódik
és még csak észre sem veszi.