Acapulcoi öböl

Acapulco partjain vagyok,
a szél dalol, én csak hallgatok.
Hullámzik a kéklő óceán,
végigzúg a parti szél dalán.

Fehér hab fut parti fövenyen,
kagyló csillan, kezembe veszem.
Bokámon lágy hullám simogat,
szellő lenget pálmaágakat.

Mexikó mily földi éden itt,
mohón nézem e táj képeit.
Csillan a fény, víztükrön ragyog,
milyen jó, hogy végre itt vagyok!

Acapulco öblén óceán
naplementét nézek délután.
Hullámtarajt közelít a nap,
víz moraja zúg a part alatt.

Meghatott és parányi vagyok,
kiáltanék, de most nem tudok.
Szavam zárja tenger bús zaja,
zúgva futó hullám-armada…

Szép a nappal, és az est csodás,
Acapulcon minden álmodás.
Nem vitás, hogy én ébren vagyok
mégis ezer álmot láthatok…

Kalapomat én megemelem,
nem hittem, hogy Mexico ilyen!
Hogy a földön ennyi csoda van,
míg az ember, dolgozik, rohan…

Álljunk azért néha-néha meg,
látogassunk ilyen helyeket.
Jöjjön velünk, ki bírja magát,
találunk még ezer új csodát!