akár a vödör alján
heverő hányadékfolt
nehézkes mozdulataim
alig tapintják a földet
nem találom
helyem
ez van
ne kiálts
olyan hangon
velem
mintha
csak te
lennél
én már
nem is
számítok
csupán
dünnyögök magamban
megint a szobám
mélyén
ülök
ölök
képzeletben
legalábbis biztosan
ez egy kombinált képsor
mely a
modern
ember
sajátja
testem
a hideg
rázza
gyomromat
kozmosznyi
apró
tű
szúrja
halálra
kínozz
élvezem
ahogy Éva a
tiltott gyümölcsöt
mely gyermeke dicsősége
és átka is egyben
keresd te is ezt a gyönyört
s arcodra fagy majd
a nevetés
ha itt
a
nukleáris
tél
9 hozzászólás
Kedves Medve!
Úgy döntöttem, elolvasom az összes versed. Ez a műved már a modern kategóriába tartozik. Kár, hogy nem lehet ötösnél jobbat adni, mert a dupláját minimum megérné! A képi megjelenítés, a gondolatok, érzelmek kifejezése, a kis ravasz rímek… Jómagam tökéletesre értékelem. Nem is értem, miért én írom hozzá az első hsz-t?
Most döntöttem el, hogy olvasni foglak! Felnézek rád! Igen tehetséges vagy!
Üdv: Kankalin
Kedves Kankalin!
Köszönöm, hogy olvastál engem, de az igazság az, nálam sokkal jobb alkotók is vannak az oldalon… Még nagyon sokat kell fejlődnöm, mert az általam olvasottak alapján még kezdő szinten vagyok 🙂 (nézd csak meg laca, zarzwieczky, artur vagy Hanga verseit!)
Néha bánom, hogy nem magyar szakirányt választottam… több mindennel ismertettek volna meg, de a saját választásom volt – így nem panaszkodom.
Ha olvasni fogsz, azzal megtisztelsz!
További szép élményeket!
Szia!
Olvasni foglak, és ne szerénykedj! Fiatal vagy, tehetséges! Csak így tovább!
Neked is szép élményeket, valamint termékenységet a kívánok a versírás terén!
Üdv: Kankalin
Kemény, ahogy a két nyíl összeütközik a közepén. Nagyon jó vers, fú brutális. Többször el kell olvasni. Nem tudok többet hozzáfűzni.
Üdv
Ez nagyon jó és modern… 🙂 meg olyan… nukleáris XD 🙂
grat!
Kedves Náni!
Örülök, ha tetszett… bár ilyen versnél nehéz eldönteni… én sem tudom mindig magaménak érezni, pedig dolgoztam vele sokat. Hangulat kérdése(gondolom)….
Köszi, hogy benéztél!
Juj!Ez nagyon modern! Szuper! 🙂
Léna
Letaglóz. Itt a vég(e).
Üdv: ÁE.
Kedves Emil!
Ez a mű tökéletes példája a fiatal kreativitás és a "nagyot-mondani-akarás" kitüremkedésének.
A használt képek időnként túlzóak, szinte "harsognak" – áthatja egyfajta szélsőséges determinizmus. Ma már valószínűleg másként írnám meg… vagy meg sem írnám (legalábbis nem ebben a formában, alakban). Mégis hozzám tartozik a maga gyerekbetegségeivel, és lenyűgöző formai világával.
Köszönöm, hogy olvastad.