Addig jó

Addig jó, míg nem fáj semmi,
addig jó, míg van mit enni,
kinek ennél több adatott,
nyisson az égre ablakot.

Minden mulandó e földön,
s a gonosz szív dohos börtön,
kincsét rothadás emészti,
vagyonát hiába félti.

Nem marad semmi utána,
emlékét senki sem áldja,
amit magának halmozott,
mások könnyétől áztatott.

Karátja kín és szenvedés,
a kapzsinak mégis kevés,
étvágyát semmi sem oltja,
harács az egyetlen gondja.

De holnap hányan ébredünk,
s ébred-e akit szeretünk,
vagy ő is karátot növelt,
míg szemünk másfelé figyelt.

Addig jó, míg nem fáj semmi,
addig jó, míg van mit enni,
kinek ennél több adatott,
nyisson az égre ablakot.