Én már teljesen a függőd lettem,
Lázban égve beléd betegedtem
A léted már uralja létezésem
Veled édes minden vétkezésem.
Tőled elmenni már nem akarok soha,
Szívemig mart bennem a sors ostora.
Már nem áll üresen lelkem kolostora,
Nélküled éltem eddig, ez míly ostoba.
Eddig tán nem tudtam mi a szerelem
E érzés melyben én lerészegedem.
És már Te vagy legfőbb fegyverem
Es ha kell az egész világot felverem:
Ez az igazi Szerelem.
2 hozzászólás
Kedves Habib!
Csak óvatosan, mert a jóból is megárt a sok.
🙂
Üdvözlettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs,
Jóból túl sok sosem érhet, de igyekszem figyelni:)
Üdv,
Habib