Adj…

Adj minden koldusnak pénzt,
ha nem tudod, fiad asztalán van-e étel,
ha nem tudod mi van a kenyerén,
s az ünnepen mit ebédel.

Adj minden koldusnak pénzt,
ha nem tudod, fiad beteg-e, vagy fázik,
szemébe szökik-e könny, ha hiányol,
ha az égen csak csillag világít.

Adj minden koldusnak pénzt,
ha a zsúfolt tereket tétlenül járod,
a szökellő cédrusok árnya alatt,
keresed tajtékzón-lüktető világod.

Adj minden kéregetőnek pénzt,
hisz jó apának gondol a vak,
sa süketnek tetszik éneked,
a néma koldus dicséri hangodat.

Kemény a föld, amin jársz,
de sárrá dagasztja azt az eső,
a magoncból fa lesz,
s a fákból szégyent rejtő sűrű erdő.

Törvényszegés a meddő hallgatás,
ha fiadnak hazudsz, az maga a bűn,
Szerethetsz nőt buján, kéjjel – tetszelegve,
megtagadottként bűnhődve, de nem büntetlenül!

Kisfiad alszik, párnáját öleli,
álmában is sír – nézd…
Ezerszer hív –hiába- magához,
adj minden koldusnak pénzt!