Árva sorsom bús kalásza,
Beletaposva a sárba,
Eltiporva nem terem;
Mert csirája félelem…
Azt mondták a bölcsek régen;
Nem lehet több egy szekéren,
Annyi csak, mit bír a ló.
Többet rakni nem való.
Most a súlyt vállamra dobják
Számolatlan. Nincsen korlát.
Vagy bírom, vagy elbukom;
Nincs választás, jól tudom.
Énekeltem én kesergőt
Nem láttam fától az erdőt
Elhalt fájó énekem
Adj hát erőt Istenem!
Adj erőt, hogy higgyek újra.
Új reménnyel, boldogulva;
Hazám sorsa ne fájjon;
Nemzetünk talpra álljon!
6 hozzászólás
Gratulálok! A végén nem a hazára gondoltam, de tetszett!
Barátsággal Panka!
Az erő legyen veled!
Versednek nagyon jó a ritmusa, szépen, szabatosan és jó rímekkel remekeltél.
A legjobb pontot érdemled!
Szeretettel üdvözöllek: Kata
Szia Braunel!
Ez egyszerűen remek… a vers maga, a mondanivalója… és azt hiszem, több szóra nincs is szükség…
Üdv: barackvirág
Ez a sorsunk…
szép vers
gratulálok
Köszönöm, hogy olvastatok…
De hiszen épp most volt választás!:)