Fények gyúlnak kis házakban, palotákban,
asztalokon négy gyertya áll koszorúban.
Vágy van a lelkünkben, várjuk a messiást,
az ember fiát, ki hoz nekünk megváltást.
Ki lemossa bűneinket és feloldoz,
emberséget hoz nekünk, és igazságot.
Gonoszt űz el, és a farizeusokat,
hogy legyen már szebb, tisztább, és jobb a holnap.
Az első gyertya az ős-szülőké,
a második az elnyomottaké.
A harmadik a megújulásé,
a negyedik a szülőanyáké.
Mire elpilled az utolsó gyertyaláng,
örülhetünk, lesz majd mindenütt vidámság?
Karácsony fényes csillaga hoz-e erőt,
bízván magunkban vállalhassuk a jövőt?
Nyugalom otthona lesz végre e kis táj?
Lesz–e öröm, békesség benned nagyvilág?
Várunk. Hosszú böjt után nyílnak a szívek:
Advent! Hozd el nekünk ezt a nagy ünnepet!
4 hozzászólás
Versedről az jutott eszembe, hogy gyermekkoromban nem is tudtam mi az, hogy Advent. Persze már tudom, és jó volt olvasni a versedet!
szeretettel-panka
Kedves Panka! Köszönöm, hogy elolvastad. Szeretettel:Magdi
Szia magam! 🙂
A gyertyák rendeltetése nagyon tetszett, el is gondolkodtam kellőképpen.
Az elején az igeragok miatt kissé elvesztem, aztán megtaláltam a fonalat, mert amit közvetítettél, csodaszép, ráadásul minden ember álma.
Így legyen! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Nagyon szépen köszönöm kedves Kankalin! Reméljük az álom megvalósul. Szeretettel:Magdi