Fakó vagyok már,
foltozott lélek.
Hangom erőtlen,
reszket, mint
széljárta erdőben
a fák levele.
Ó, te magasságos?
De kinek is beszélek?
Hallja talán, ám nem
érti az efféle beszédet.
Számból mégis egyre
vérzik a szó. Szikáran
visszhangzik csak az ég,
advent hideg havában.
1 hozzászólás
Szeretettel jártam nálad. Most végre megírom, hogy nagyon édes kislány az unokád és nagyon jól mutattok együtt. Nekem már mind az öt unokám házasságban él és egyelőre három dédunokával “büszkélkedhetek”.
Szeretettel: Rita 🙂