az Úristen engem nagyon szeret
hiszen rak rám hatalmas terheket
a nap hevéből kitépett lángból
szívemre szikrát szór biztatásul
ha roskadnék mert idegem roppan
fölemel engem a borzalomban
ha csontom csörög fogam csikordul
látni enged a koporsókon túl
ha forró szurokba raknak éppen
akkor is ott vagyok két kezében
tündöklőn őriz és meg se rebben
bár inam szakad a rettenetben
vesztemet akarják nem veszejt el
megáldott a legszebb szerelemmel
és jöhet ellenem száz Heródes
megtöretett testem igaz szó lesz
1 hozzászólás
Kedves István!
Csodálatos a versed ritmusa!
Igen, mindenki annyit kap, amennyit elbír.
Boldog Karácsonyt!
Ylen