Mindig én alszom
Ágyunk külső felén
Fal csak a Te oldaladon
Van, ha odafordulsz épp
De ritkán teszed,
S engem ölelsz helyette
Karoddal melegen,
Simogatsz álmomig.
Oly csendben lélegzel,
Hogy néha belém mar
A rémület, létezel-e,
Vagy képzelet játék
Vagy csupán…?
Akkor hozzád fordulok
Szemhéjadhoz érek,
S elképzelem,
Reggel ha felnyitod,
Hogy köszönt rám
Az azúros éden.
Ágyban
By Hayal
7 hozzászólás
Kedves hayal"
Azt hiszem, akiröl ezt a verset irtad, az , az mellöl aki ilyen szépen tud irni, reggelenként nem szivessen kel fel.
Csak egy rövid kis idézet Richard Bach-tol:
"Ha bárkit meg akarsz tartani az életben – soha ne tartsd magától értetődőnek, hogy melletted van!"
üdv Toni
Ez nagyon jó, köszönöm, csodaszép idézet! Ezekből lehet a legtöbbet tanulni az életről. Örülök, hogy véleményeztél!
H.
Kedves szerelmes verset írtál.
Szeretettel: Kata
Nagyon szép ,érzéki vers,tiszta szerelem,üdv:Szekelyke.
Szép, lágy, ringó vers. Tetszik az első két sor természetessége, egyszerűsége, viszont azért vártam volna valami olyan szófordulatot, -kapcsolatot, amin úgy felkapom a fejem, amin meglepődök.
További sikeres alkotást!
Szia!
Nekem is nagyon tetszik, olyan életközeli és látszik, mennyire fontos számodra az a másik ember.
Ezt sikerült szépen leírnod.
Gratulálok!
Üdv.:Tamás
Igazad van, de ha drámai fordulatot viszek bele, akkor elveszika lényeg…szófordulat gondolata viszont jó ötlet, majd gondolkodom rajta:-) Köszönöm az építő kritikát, szívesen fogadom mindig!
H.