súlyos hordalékukat.
Csak vonszoltam magam,
de tudtam belül,
ez még nem a vég,
meg kell történj velem még.
Jönnöd kellett, én vártalak,
ígérgették szép szavak:
meg fogom hallani hangodat
– elég volt egy pillanat,
s hunyt szemmel, remegve
fogadtalak fájó életembe…
5 hozzászólás
Szia Évi!
Örülök, hogy Rád talált, ez a gyönyörű érzés!
Szeretettel:Marietta
Köszönöm szépen!
Én is örülök – csak most "nélkülöznöm kell" Őt…sajnos kórházban van :S
Szeretettel: Éva
Kedves dreaming!
Háát igen…, vannak ilyen felejthetetlen pillanataink!
Nagyon teszett, ahogy írtál róla!
Gratula!:)
Kedves Dóra – nekem meg az a helyzet tetszett nagyon :))))
Köszönlek 🙂
Kedves dreaming!
Iszonyatosan tetszett a versed! Gratulálok!
Üdv: Délibáb