Összetört porcelán darabjaid
kacagva csilingelnek a földön, ha Ő bánt,
Mikor Rá nézel – angyal
arcon könycseppek – játszik minden szín,
mint mikor nyújtózik az ébredező puha hajnal.
Nekem fáj e túlcsordult gyönyörűség,
mert tudom, hiába a mosoly ha én kapom,
hiába ha ezer is van belőle,
ha elillan, mint színes vatta szalagok
gyermek kezekből – szél csalta tőrbe –
hisz’ selymes, finom lényed igazán csak Tőle ragyog.