Van egy egység, egy rendíthetetlen emberi szövetség,
Melynek tagjai nem hátráltak soha, s a hazájuk hívását a sírig követték!
Van egy birodalom, egy elpusztíthatatlan szellemi erő,
Vívmányait halhatatlanná érlelte a viharos idő!
Korszakok váltották egymást a századok véres tükrében,
Csapásokat mérve, milliókat szorongatva meg állandó szükségben.
Ezer éven át állott szilárd bástyaként, tanúsítván a máshol példátlan hűséget,
Átgázolhatott testén a hiénák serege, ő bármi áron hirdette a testvériséget,
S a tényt, melyet törvényként fogadott el az álnok, kétszínű világ,
Hogy akár az Antikrisztus is feltűnhet a színen ágyúval, harckocsival,
Nem fog elesni, szöveteiben bármilyen halált hozó féreg is rág,
Kiállja a megpróbáltatást, mert nem hazudtolhatja meg magát kudarccal!
Van egy föld, melyet teljes méretében nem ismer el többé a nemzetközi jog,
Egy haza, mely származásunk ősi tudatában ölt hősies alakot.
Hiszen hősök szent akarata, s állhatatossága mentette át folyton a holtponton,
Látszólag mégis megsemmisítette, romba döntötte egy undorító paktum!
Képtelen hazugság győzött, s kapott korlátlan teret egy fertőzött életben,
Hol egyetlen tollvonás kis híján teljesen szétzúzott egy ezeréves művet!
Mindez nem keltett elég felháborodást s tettvágyat a gyáva népekben,
Alávetették maguk az ördögi szándéknak, s pártolói lettek a végzetes bűnnek!
Költői kérdésed:
Ha Teremtő létezik, miért tűrte el szemét lesütve e gyalázatot?
Válasz nincs, ám gondolni sem szabad, hogy egy évszázad múltán a hatás alábbhagyott!
Emberek, kik valaha otthonukká tettek, s munkájukkal virágoztak fel egy vidéket,
Száműzöttek immár, s célpontjai számtalan primitív gyűlölködésnek!
Egy kultúra bölcsőjét őrült államférfiak tiporják meg,
S szabad polgárait tudatlan bűnbandák kínozzák meg!
A bársonyszékből szólónak élő jogalap garantálja,
Hogy valótlanságokkal a söpredék agyát telekiáltsa!
Történelmi képtelenségeket fenntartás nélkül hisz el, ki könyvet még soha föl nem nyitott,
Népirtás zajlik itt szédítő elánnal, ennyi a titok!
Magyarlakta területen a magyar szó szégyen az iskolákban, s a tereken egyaránt,
Sürgős közbelépés volna indokolt, nem csak megfontolt udvariasság!
Ha a térképen nem is, a lelkekben az ősi egységnek örökké fenn kell állnia,
Igazságtalanság ártatlant nem érhet, így kell a szülőföldnek otthonná válnia!
9 hozzászólás
Hát gratula.Tökös téma!SAjnos igaz…
Köszönöm a kommentet Zarzwieczky, bár ne lenne igaz.
Kár hogy egyedül vagy aki igy godolkodik, vagy ha nem, hát akkor hol vannak a többiek, hova tudtak olyan jól elbujni?
Gratulálok őszinteségedhez és bátorságodhoz, és természetessen ahhoz, hogy ezt ilyen szépen le tudtad irni.
Üdv, Toni
Olyan szép gondolatokat foglaltál csokoba, hogy most hagyom a formát.
Olvasva a soraidat, nekem az jutott eszmbe: Milyen más volna a mi életünk, nekünk is itt, e csonka haznában – s a körülöttünk élő rengeteg magyarnak, akik kénytelenek idegenek kénye-kedve szerint, igában élni – igen, más volna itt az élet, ha a csodálatos hegyek-koszorúzta földünkön együtt élnénk. Hiszen mi lett itt belőlünk, miért vagyunk szegények, mivel idegen földre kerültek a földünk kincsei… Gazdag ország lehetnénk. A nagy hazát ilyen ocsmányul megcsonkítani bizony, elévülhetetlen bűntény volt. Sok-sok ember, magyar és a nem magyarok is, akik itt éltek, azokat itt soha senki nem bántotta, amiért nem magyarok. Ott, az elszakított területeken miért szenvednek el üldözést, ha anyanyelvükön beszélnek?, ha nem tagadják meg magyarságukat?
Miért? Nem folytatom.
Szeretettel: Katalin
Kedves Toni és Kata!
Nagyon szépen köszönöm a hozzászólásokat,azt hiszem ezért érdemes volt megírni e sorokat.
Formailag én is látom a hibákat,nincs igazából ritmusa és a rímek is helyenként nagyon gyengék.
De nagyon nehéz volt a formát és a tartalmat összeegyeztetni, igazából csak arra figyeltem,hogy minden gondolatomat meg tudjam fogalmazni.Legközelebb biztosan jobban sikerül a forma is.
Én azért biztos vagyok benne, hogy sokan gondolkoznak így vagy hasonlóan, csak sajnos ez manapság nem egy divatos téma és sajnos még mindig megosztottságot kelt az emberek között, de remélem ez nagyon hamar meg fog változni.
Még egyszer köszönöm a kedves szavakat,nagyon jól esett mind!
Szeretettel:Tamás
Úgy gondolom, hogy a Trianon ütötte sebek gyógyulásához, a hegek, elhalványulásához az EU-n belül adottak a történelmi lehetőségek. A természet nem ismeri a határokat, azokat mi ostoba emberek építgettük vérrel, verítékkel. Nincs helye közöttünk határoknak, sem Gyula, sem Temesvár mellett. „Több fényt!” – voltak Goethe utolsó szavai. Szerintem is csak az értelmes közeledés, az egy más kultúrájának megismerése, elfogadása, kölcsönös megbecsülése, a kézfogás az egyetlen lehetőség, hogy emberként élhessünk egymás mellett.
Csak fénnyel lehetsz úrrá a sötétségen.
Üdv. Wolf.
Teljesen egyet értek veled Wolf és köszönöm a hozzászólást.
Üdv.:Tamás
A forma és a rímek teljesen másodlagos számomra.
AMIT leírtál, az szívedből szól. Gyönyörű érzések, sajnos
valóban kevés ember az, aki hasonlóan gondolkodik, mint Te.
Nagyon, nagyon tetszett .
Kedves zsike!
Nagyon köszönöm a dicsérő szavaid, ma ez volt a legszebb, amit kaptam.
Én mindig a szívemből írok és mindent le merek írni, de szerintem csak ez lehet a költészet lényege, nincs értelme máshogy írni.
Biztos vannak még ilyen emberek, de még sajnos ma is hajlamosak elnémítani őket.
Ma nem divat hazafinak lenni még a kormány szemében sem.
Nekem ugyanúgy számít a forma és a rímek, de néha valóban nehéz jól formába önteni a gondolatokat, könnyen mehet az egyik a másik rovására, mármint a forma és a tartalom.
Még egyszer köszönöm a kedves szavakat, ezért érdemes leülni verseket írni!
Üdv..Tamás