Ahol az íriszek nyílnak… (Írisz)

Egy életem, egy halálom.
Szívem, kertem – rég nem álom!
Kertész vagyok… lélek-pásztor.

Vélük élek – szerelmeim ők!
A leggyengédebb szeretők!
Szirom-ágyban simítnak…
Keress ott…
’hol vad íriszek nyílnak.

Egybe forrtunk – már részeim ők!
A leggyengédebb szeretők!
Harmat-ujjak csitítnak,
Megtalálsz…
’hol az íriszek nyílnak.

Mellettem élnek, el nem hagynak.
Levél-lelküket mutatták, annak
’ki tövis énekeiket hallgatta…

Csak vélem élnek, el nem hagynak,
Virág-lelküket nyújtották, annak
’ki e bántott tündéket vigasztalta…

Mellettem élnek, el nem hagynak.
Levél-lelküket adták, annak
’ki kiszáradt szívüket (meg)öntözte – cseppenként …

Csak vélem élnek, el nem hagynak,
Éltüket ajándékozták, annak
’ki e fontos szép(ség)et megértette – emberként…

Vélük élek – szerelmeim ők!
A leggyengédebb szeretők!
Szirom-ágyban simítnak…
Ott… ’hol vad íriszek nyílnak.

Egybe forrtunk – már részeim ők!
A leggyengédebb szeretők!
Harmat-ujjak csitítnak…
Ahol az íriszek nyílnak.

Megtaláltál, ámde meg nem értesz.
Hisz tudatlan vagy… elméd az is lesz –
Bár kertész vagy… ám csak egy pásztor!

(A mű az ABC pályázatra készült)