Ahol már nem fáj semmi

Magasan szállok a kavargó széllel,
megfáradt lelkemet sodorja az ár,
vén felhőkre felfestem vörös vérrel,
összetört szívem itt is csak reád vár.

Nem fáj semmi, a halál eljött értem,
nincs többé kín, a nyugalom rám talált,
szívemben a bánat csatázik érted,
lelkem üdvözli a megváltó halált.

Csak még egy halk utolsó szó mit kérek,
ne sajnáld tőlem, hisz ez nekem kijár,
ne törd össze szívem, elmegyek végleg,
emléked őrzöm, ne keress bennem hibát.

Testem nem érzem, elfolyt minden vérem,
lelkem szabadon lebeg már odaát,
boldog vagyok, itt nincsen mitől félnem,
bár maradtam volna még egy éjszakát.

Innen nincs visszaút, megnyugszom szépen,
elmúlik velem együtt a sok sírás,
s, ha odafentről is könnyem hull érted,
áztatom vállad, hullik rád könnyvirág.