Az életünk bárhogy is alakulna
Éljünk kastélyban vagy egy híd alatt
Sziklák között szűk barlangban lapulva
Már ott az otthonom ahol Te vagy
Ezt érzem én ha betakarlak este
S melléd bújva tiszta álmod őrzöm
Hajad selymében csillagport keresve
Hagyom hogy fejed vállamra dőljön
Ilyen nagyon még senkit sem szerettem
Ha nem volnál csak csupasz tenmagad
Akkor is boldog lennék melletted
Mert ott az otthonom ahol Te vagy
4 hozzászólás
Nevess ki, sírtam mikor először olvastam. Ismerem az érzést, de soha nem sikerült megfogalmazni így, ilyen egyszerűen, tisztán, mégis fantasztikusan. Köszönöm, hogy olvashattam.
Örülök, hogy tetszett… És köszönöm az őszinteségedet.
Nem nevetlek ki…
Olyan, mint a naplemente. Giccses, de azért gyönyörű. Üdv, Poppy
Köszönöm, hogy olvastál…