A percbe, hová dalolni jöttél,
az öröklét is benéz kicsit
egy mosolyra, s hiszed benned ér
a világ véget, ha nem vagy itt…
Ha kéj mámorát hozza az éj,
s az öröklét is beléd hatol,
az élet, mint az éjszaka mély,
s a versed is sötétről dalol,
és édes fürtöket hoz a nyár,
az ág is gyümölcsével tele,
szádban az öröklét íze már
a gyümölcs, hisz egy vagy vele…
10 hozzászólás
Gyönyörű András) Gratulálok!
Kedves András!
Ha nő volnék akkor azt irnám, a versed édes mint a gyümölcs. De annak ellenére, hogy férfi vagyok, vagy csak voltam. a jelentése mégis ugyanaz, Mindig csodálkozom, és lassan azt hiszem, hogy úgy is van, nekem egyszerüen, a magyar szókincsem, nagyon kicsi. Sohasem gondoltam volna, hogy én még az életemben egyszer kincskeresésre megyek. de menni fogok. mert az utobbi évtizedekben sokat elvesztettem, habár őszintén megirva, nem is olyan nagy volt akkor sem, mikor kijöttem. Gratulálok versedhez, és
üdv Toni
Hmmm….András!
Rád igaz, amit írtál!
köszönöm, kedves Adrienn, örülök, hogy tetszett
köszönöm szavaidat, kedves Toni
Rám IS! igaz, kedves Dóra!:)
még szép:)
köszönöm, hogy olvastad:)
Nagyon jó képek! Öröm volt olvasni! 🙂
Gy.
örülök, hogy tetszett, kedves Gyömbér, köszönöm:)
Idilli.Grt.Z
köszönöm, kedves Z.