Aida

„oly rég volt…
már ki emlékszik miként is szólt
a legelső nyár”

Egyiptom Show, háttér: Kheopsz!
Tevebőr trónuson turista istenek
áhítatszomjason várnak egy e’lőadást.
Az Aidát.
Varázsbot lendül, szétnyíl az éji sötét.
Piramis kövei vajúdnak – Fényköltemény.

Ezernyi, mestermód csiszolt emlék.
Építőkockák, mind legendák, dajkák ajkán szállt mesék.
Ősökről megjegyzett, szép tündérmesék.

Laterna magica – meglódult gépzongora…
Ókori felvétel vetül a színpadra:
Tana tó, Afrika, törtszárnyú rézangyalka.
Megnyíló kép…
Nagy kígyó kél, szeméből gyöngysor fakad.
Tóvize megárad, így nyújtván hajóutat.

Ezernyi, mestermód csiszolt emlék.
Építőkockák, mint népregék, dajkák ajkán szólt mesék.

Hömpölygő ár, katarakták,
burjánzó őserdők, szírt-orom partfalak.
Tengernyi sivatag vöröslő rétjein át…
Deltát talál,
kiköt a bárka, ujjong a nép.
Valaki elhozta nékik a végtelenélet hírét.

Lélekfolyón ringó termékenység…
Jótékony életvíz, ígéret: Jöhet még sok ezer év!
Kék Nílus áldása kegy, isteni jegy.

Királyi vérbő’l dinasztiák sora…
Egybe állt minden a távoli eszményhez – együtt már –
művészet, vallás, és államiság, tudomány.
Alapítvány!
Hit, hogy majd éled, felszáll egy gömbhullám.
Kőgúla csúcsáról dobbantó túlélő angyalmadár.

Lélekfolyón ringó termékenység…
A Nílus áldását élvezze végtelenségig a nép!

A dűnék jönnek, s menetelnek odább…
Ahogy a szél fúj, úgy változnak, szereplők távoznak.
Egy árva statiszta feszeng a világdeszkán,
kis hogyishívják’…
Szemeit csípi már, marja a kínos rivaldafény.
Vakító démonok gáncsolják, úgy érzi, kijátszották.

Tán tévedett? A közönség szent…
„Jogos” a fütty, itt ma este nem az Aida ment.
Meghajlás, csend.